Emma Pierce

Emma Katie Pierce (Emiliana Katarina Petrova)

Trying to forget someone you love is like trying to remember someone you never met.

Rám jellemző

Jellem: Nagyon karakán személyiség vagyok! Mindig a legjobbra és a legtöbbre vágyok, mondhatom, hogy enyhén maximalista vagyok. Szeretem magamat előtérbe helyezni, jó ha a társaságközéppontjában állok, mert ilyenkor tudom, hogy figyelnek rám. Ugyan akkor kicsit naivnak is érzem maga, mert tudom, hogy sok mindnet hiszek el. Nagyon nem szeretem azt, hogyha valaki megvezet, ezért is az a célom, hogy mindenkinek megmutassam, hogy már nem vagyok egy kislány, akit az orránál lehet vezetni. Ha van egy kitervelt célom, mindig tartom magam hozzá! Ilyenkor néha elszakad nálam a cérna. Nagyon manipulatív ember leszek, aki a célja érdekében bármire képes, de tényleg akármire! (azt hiszem ez egy Pierce vonás )
Számomra nagyon fontosak a barátok, értük megtennék bármit. Nagyon könnyen barátkozok, könnyen nőnek emberek a szívemhez. De hát mit tehetnék, ilyen vagyok!

Külső: Gyönyörű hosszú barna hajam van, amit természetesen, enyhén göndör-en, loknikkal tele hordok. A szemem talán egy kicsit enyhébb, világosabb árnyaltú, mint a hajam, de az is nagyon meleg és kedves csillogós szempár. A testemmel sosem volt semmilyen problémám, meglátásom szerint formás és nőies, edzett, amit a balettozásnak köszönhetek. A lábaim és a karjaim nem túl hosszúak, inkább mondanám tömzsinek, mert nem vagyok az a nyúlánk típus. Az arcom kerek és formás, enyhén pisze az orrom és a mosolyom vakítóan fehér.
A ruhatáram átlagos, pont olyan, mint amilyennek egy 18 éves lányénak kell lennie. Nagyon szeretem a farmernadrágokat, általában ez alkotja a ruháim többségét. Az iskolában mindig tisztességes ruhában érkezem, nem vagyok az a fajta lány,aki szereti mindenkinek, mindenét megmutatni. A visszafogottság jellemzi a ruhatáram. Sminket nem igazán hordok, egy kis szempillaspirálon és szemceruzán kívül mást nem is láthatsz rajtam.

Story of my life

Egy évvel ez előtt
Kedves naplóm!
Képzeld új fejlemények vannak! Sosem hittem volna, hogy valaha is örökbe fogadnak egy 16 éves lányt. Ugye milyen furcsa? Már vártam a napot, hogy végre betöltsem a 18. életévemet és kiszabaduljak ebből a pokolból. Borzalmas 16 évet éltem itt át! Igazából fogalmam sincs mi történt, még azt sem tudom, hogy ki fogadott örökbe. Annyit mondtak, hogy Pierce lesz a családnevem. Én még sosem halottam erről a névről és még csak nem is dereng! Kiskoromban mindig azt hittem, hogy majd a szüleim rájönnek mekkora butaságot követtek el, és visszajönnek értem. Buta, kis, naiv álmok. 6 éves koromra végre felhagytam az álmodozással és végre reálisan láttam a világot. Az apácák már, már azt hitték, hogy elvesztettem a hitem, afelé, hogy egyszer, majd valaki értem jön. El is vesztettem! Senki nem tudta bennem tartani a lelket… persze a barátaim – kikből azért volt egy pár az árvaházban – próbáltak feldobni és jobb kedvre deríteni, de amint végre, valahára valakit megszerettem, kiderült, hogy őt örökbe fogadták és elmegy. Újra magamban zuhantam! És ez így ment még párszor, mígnem elhatároztam, hogy nem fogok több embernek hinni. Magam alatt voltam, és általában a 6 évesek nem szoktak maguk alatt lenni. Az apácák ekkor megijedtek! Tudták, hogy ez nem normális, hogy én nem vagyok normális! Ekkor következett egy drasztikus lépés! Az apácák megvoltak róla győződve, hogy segíteni fog, ha elmegyógyintézetben visznek. 3 napot voltam ott, 6 éves létemre és ez okozta nekem a legnagyobb traumát. Olyan dolgokat láttam ott amik örökre belém égtek! De mégsem volt olyan rossz dolgom… Bár a kedves Istentisztelő öreghölgyek csak ijesztésnek szánták ezt az egészet, hogy megmutassák, ilyen is lehetek, ha nem változok meg, de velem más történt. A három nap alatt nagyon megszerettem egy bent dolgozó nőt, akit már az anyámnak véltem! Úgy éreztem most végre vele lehetek, és most már nem szakítnak, majd el tőle. Biztos voltam benne, hogy ezért hoznak ide. De ez másképp történt. 3 napom múlva megjöttek az apácák és magukkal vittek. Én sírtam és kértem a nőt, hogy fogadjon örökben, de ő nem tette.
Azóta tíz év telt el és nem tudom minek a hatására, de valaki most engem szeretne! Egyenlőre semmit nem tudok az illetőről, Pierce… Nos még sohasem hallottam a nevet, de mégis cseng és bong a fülemben, mióta kimondták, hogy ez lesz a nevem. Emma Pierce! Szépen hangzik! Csak barátkozok a gondolattal és várok, hogy Agnes nővér végre értem jöjjön papírokkal a kezében és vidám arccal azt mondja: Itt a családod Ms Pierce!

1,5 év múlva
Igazán nem panaszkodhatok! Most fogom betölteni nyáron a tizennyolcat és a helyzetem mesés. A nevelőanyám, Luisa úgy tűnik, szeret engem. Bár alig van otthon, de ha itt van, akkor néha kikérdez az iskoláról. Általában a beszédtéma az egyik osztálytársam, az a Gilbert lány, akiről kiderült, hogy őt is nevelőszülők neveltek. Ezt a témát általában az anyám barátnője Katherine hozza fel. Apropó olyan furcsa, hogy ő is Pierce, pedig nem is rokonok anyámmal. Azt is kiderítettem, hogy anyám nem is Pierce, csak felvette ezt a nevet. Igazából olyan sok kétség van bennem, mert anya mindig olyan furcsán néz ki, mintha valaki hipnotizálná, sőt Katherine minden szavát azonnal teljesíti, attól félek, hogyha azt kérné, akár kútba is ugorna. Néha ráförmedek Katherinre, ilyenkor nagyon mérgesen néz rám, majd hirtelen eltereli a tekintetét és anyámra kiabál, hogy miért nem nevel meg. Eztán mikor anyám azt mondja, hogy a jellemünk nagyon egyezik az övével, Katherine a szívéhez kap, majd gyors ürüggyel elmegy. Attól tarok, hogyha kiderül az, ami után ilyen megszállottan keresek, majd megijedek és elmenekülök! De félek itt hagyni anyámat, ez a Katherine egy zsarnok!

Tervek, célok, álmok

MEGLEPETÉSEKET TARTOGATOK! Nagy tervem, hogy kiderítem mi is van anyámmal és ezzel a Katherine Pierccel. Megpróbálok a Gilbert lány közelébe férkőzni, hogy rájöjjek mi is vonzza ennyire Kath-et hozzá. Valamint én fogom, majd tovább vinni a Petrova vérvonalat egy meglepetés terhességgel.