Isabella Derus

Isabella Alana Derus

Négy lábon járni, borzalmas, ha épp lenyírtam a bundám!

Rám jellemző

Nos, alapjában véve sok tulajdonságomat apámtól örököltem. Ilyen például a hideg vérem, a magabiztosságom és a tapintatosságom. De ne értsék félre mélyen tisztelt hallgatóság, annyira azért nem vagyok hidegvérű, például sírtam, igenis sírtam a temetésen. Ki nem sírt volna? Látja az apját halottan egy koporsóban, pláne tele sminkkel. Ez borzasztó. Szerintem a magabiztosság elengedhetetlen az életben, mármint ebben az életben, ebben a században. Taglaljam a tapintatosságomat is, ez ki, mit nem ért. Na jó részletezem, ne higgyetek annak a típusú lánynak aki rögtön minden bunkóságot, pletykát össze-vissza hord, én nem ilyen vagyok. Hogy is mondjam, vannak korlátaim. 1) sosem könyörgök semmiért, főleg nem szánalom szexért. 2) én nem vagyok olyan party állat, aki részegen fekszik a saját, vagy más hányásában. Szoktam bulizni, de azt is csak mértékkel. 3) nem kavarok a barátnőim pasijaival, vagy exeivel. Nem csak azért, mert a barátaim csávói nem az ízlésem, hanem, mint látod ez a korlátozásom egyik lét eleme. Szerintem a korlátokról most ennyi elég. Hol is folytassam, vannak bizonyos szokásaim is. Lehet, hogy fura és gáz, de minden beszélgetést sziával indítok. Legyen az ismerés vagy nem a szia mindig nálam van. Hol az első, hol a hátsó zsebembe. Most gyere közelebb, mert ezt csak halkan akarom meg említeni: eddig még csak két barátom volt. Hú, hogy miért? Talán kicsit válogatós vagyok, vagy ronda, de lehet, hogy csak félnek tőlem a srácok Bármi lehetséges. Még mit meséljek, ja igen, ne higgyétek azt, hogy csak apu áldott meg személyiséggel. Anyutól is kaptam ezt-azt, azt mondják a kíváncsiságom az övé. Pörrl néni szerint, ha ilyen kitartó vagyok, megtalálom azt a „démont „aki apuval végzett. Nézzétek el, hogy így hívom, de mi más öl ilyen brutálisan. Néha úgy furdal a bűntudat, hogy anya és apa is miattam halt meg.(ezt ET-ben részletezem) Hogy most milyen kis boldog család lennének nélkülem, vagy másik gyerekkel. De apu erre mindig azt mondta: Az van, amit Isten ad.

Hát akkor itt is a hasonlóságokkal kezdeném. Sokaktól hallom, te bizony apja lánya vagy. De nem értem, miért? Apu egy 180 centi magas fekete, szemüveges pasas. Én meg a teljes ellentéte. A hajam hosszú, kicsit hullámos gesztenyebarna színű, enyhe szőke csíkokkal. A szemem mély rozsbarna, áldott nagy pupillákkal. A felső szempilláimat enyhén emelem ki egy kis fekete szempillafestékkel, az alját meg természetesre hagyva csak kifésülöm. A magasságom nem több 175 centinél, ami azért jó, mert nem szeretnék melák lenni. A szemöldökömmel nagyon nem szoktam foglalkozni, néha kifésülöm, aztán ennyi. A hajam, igen az a másik fésülni való, általában nem nagyon formázom, egy kis hajhab, meg fixáló. Bár ami igaz a derékig érő hajat, elég nehéz kibontani. Ez jó sok időmet elveszi, de megéri mivel anyunak is ilyen haja volt, ennyi idősen. Na ha anyunál tartunk. A szemünk színe ugyan olyan, én kicsit magasabb vagyok/voltam nála. Legalábbis az adatok szerint. Anyu haja kicsit sötétebb volt, hasonló, mint apué. Szerintem a hajszint Bobtól örököltem, bár most ő befestette a haját, de neki is ilyen volt. Igen, bizony a nagybátyám festi a haját, a kábé két centis haját. Az edzettségem, nagy lovaglás fan vagyok, ami azért szerintem látszik is a lábaimon. Igen csak edzettek, hogy a karomat mivel tartom formába, ha hiszitek, ha nem most kezdtem bele egy önvédelmi kurzusba. Ez azért is jó, mert meg tudod védeni magam, meg mert ez is egy edzésforma. Térjünk át a ruháimra. Átlagos, gimis szerkóim vannak, tudom még az után is, hogy kijártam a gimit. Farmer nadrág, spagetti top, persze megfelelő színű és méretű. Ne hogy valakiben pajzán gondolatokat ébresszek. Van egy láncom is ami nem nagy szám, kis mexicói. Erről csak annyit, hogy imádom a szülő városom.

Story of my life

Kedves hallgató, azt ajánlom, foglalj helyet a karosszékben, dőlj hátra és hallgasd a mesémet.
Részlet Miranda Herms naplójából.
1862 december 15: Már zúzmarásodik az ablak és hűl a levegő, lassan megcsapja orrunkat a finom, meleg kalács illata. Fiam Luis Herms Davist holnap avatják pappá. Tudom, hogy neki és nekem is így a jó. A démonok jönnek, egyre többen és többen és nem fognak élő embert itt hagyni, Mystic Fallsban. Isten meg fog könyörülni rajtam és a fiamon, segíteni fog, eltudjuk majd hagyni ezt a várost.
Miranda Herms terve nem vált be, a fia nem lett pap. Az ok 9 hónnappal ezelőtt történt. Az akkor 18 éves, ünneplő férfi útjába került egy édes, 18 éves lányka. A fiú nagyon is jól ismerte a lányt… és az ismeretségük aznap este tovább fokozódott. Amit kilenc hónappal később meg is sínylett. Luisnak fia született, Mirandát elvitte a szégyen az élők közül. Davis úr pedig kitagadta fiát. Azt rebesgették, hogy a fiú mindent elfelejtett, kivétel a született fiút. Davis úr pedig elment világot látni. De a Davis vér vonal nem halt el, minden öröm apának asszonya fiút szült, így biztosítván a nevet és a vérvonal. Későbbiekben kiderült, hogy egy ifjabb Davis Mexico városban telepedett le. Itt aztán hivatalos papírok közepette kiagyalt magának egy nevet és egy kort, új személyiségre tett szert. Sosem tudta, ki a fia, ki a fia anyja és ki az ő szülei. Az új nevén Derus úr szert tett egy csodálatos feleségre (nem emlékezett arra, hogy pap akart lenni) aki megajándékozta egy gyönyörű fiúgyermekkel. De a férfi bűntudatot érzett, minden, amire emlékszi az-az első gyermeke és róla nem tud semmit. Ezért nem volt oda ezért a fiáért, nem szerette, nem gondozta. Sőt megrögzötten kereste a másik gyermekét. Folyton vele álmodott, folyton eszébe jutott egy-egy röpke pillanat. Szenvedett és sírt, hogy mást nem tud az életéről, még az igazi család nevét sem. A bűntudat és az aggodalom vitte a sírba. A két gyermeke mind kettő szépen, lassan növekedett, de sosem találkoztak egymással. A Mystic Fallsi nő ott élt és nevelte a fiát, a nevét az apja után kapta Luis Davis. A Mexicoi nő elsiratta férjét és Eugenio Derus néven oktatta egyetlen gyermekét. Mire a gyermekek felcseperedtek, csak az egyik ág lett nemző képes. Luis Davist sikeresen feloldozták papnak. Aminek anyja nagyon örült, azt hitte egyetlen egy szerelme is így akarta volna. A Derus fiú is fialt, három csodás kisfiút. Akik szintén, szintén és szintén….
Ám 1992 december 17 a nőgyógyászati klinikán ül Tom Derus( félre ne értsd nem ő a beteg) és neje Patrisha Venner Derus. Egymás kezét fogva lépnek be az orvoshoz. A terhességi teszt pozitív, mindenkit meglep, ugyan is Patrisha elvileg nem lehetne terhes, de még is, micsoda öröm. Az a bűvös 9 hónap, micsodaáldás és átok egyben. Szegény nő imún rendszere igen csak gyenge, nagyon megviselte ez a hosszú idő.
1993.07.11 Gyorsuló nyögések és szapora levegő vételek. A nő feje már holt fehér és kifáradt, a császározás nem megengedett mivel a baba természetes helyen fekszik, őt ne veszélyeztessék. Utolsó nyomás és erős kézszorítás… Majd az OÁÁÁ, OÁÁÁ következik, a hang kiadója nő nemű, ez azt jelenti a Davis-Derus átok megtört (?). Vagy mégsem, Patrisha hallottan fekszik a szülőágyon, nő a nőért, milyen jellemző. Talán ezért vannak a férfiak többen? Igen Isten adott egy életet és el is vett, ugyan azon a helyen. A kislány teljesen rendben van, semmi baja. Ezután Tomot rendesen kioktatták baba ügyileg: pelenkázás, fürdetés, sőt még majd a bilire szoktatásra is felkészítették. A kislány az Isabella nevet kapta, ezt a szülei már előre megbeszélték. Tom akkor sem hitte el, hogy végre lány Derus tag is lesz. Az évek teltek, múltak és Bella szépen cseperedett, eközben Tom anya és apa szerepet is jól betanulta. Most repüljünk előrébb.
Részlet Isabella Derus naplójából.
A rendőrség azt mondja apa szívinfarktusban hunyt el, de én nem hiszek nekik. Tudom mit láttam és az rengeteg vér a testen és a nyakon, ez szándékos gyilkosság volt. Biztos vagyok benne, de ki bántaná pont őt?
Ma mindent bepakoltam, indulhatunk, hogy hova? Elhagyom drága Mexicot és megyek Boby bácsihoz, valahova az Isten háta mögé. Hogy miért? Mert Boby azt akarja, hogy ott új életet kezdjek és barátkozzak és persze, hogy őt is megismerjem. Hogy ki Boby, ha nem apu mondta volna, el sem hinném. Boby a bácsikám, a SOSEM látott bácsikám, apai ágról. És most is csak a jegyző könyvestől tudtam meg, hogy az apukám rá bízott. Hova is megyek, ja igen egy ismeretlen rokonhoz, egy kis poros városba. Még a telefonszámát sem tudom, nemhogy a címet. Remélem, azért majd összeáll a kép és majd onnan „is” kitudom, majd deríteni apám gyilkosa hol létét és persze kilétét.

Tervek, célok, álmok

A bácsikámhoz jövök Mystic Falls-ba a szerelemmel, aki közben már a jegyesem. Még Veronában kiváltottam az átkom azzal, hogy meöltem, persze véletlenül az évfolyam társam.