~ Bár

Niklaus Mikaelson & Galen Vaughn

Eddig minden olyan vámpírral, akivel találkoztam az életem során végeztem, de most persze ez lehetetlen, hisz Klaus hibrid, s őt nem igen tudnám megölni, de az idő nem késik, hisz terveim vannak, s céljaim. Nem hiába készülök Mystic Fallsba, s nem hiába fogom végre hajtani azt, amit tervezek már régóta. Itt az idő találni pár szövetségest, s aztán meglátogatni Silas sírját, s a gyógyírt elvenni tőle, majd lenyomni a tokán, s megölni, akkor legalább minden átkozott vérszívó elfog pusztulni majd egytől egyig, s olyan lesz, mintha sohasem léteztek volna. Az emberek addig nincsenek biztonságban ameddig ezek a lények élnek, s épp azért vagyok az ötök egyike, hogy végezzek minddel, s ezt is fogom tenni, csak kivárom a megfelelő alkalmat. Klaus szavait hallgatom miközben megfordulok, majd a pultnak dőlök, s ránézek. Belekortyolok az italba, s választ sem adva semmire sem hallgatom őt. Miután befejezte a beszédét, akkor megszólalok..
-Tudom jól, hogy nem fájt, de azért némi képen egy kis fájdalmat okozott..-Gonosz mosolyra húzom az ajkam miközben újból kortyolok a whiskyből.-Azt hiszed, mert te hibrid vagy, akkor téged minden megvéd? Nem kérlek szépen.. Ugyan én ellened hatástalan vagyok, de van egy dolog, amelynek a segítségével lehetne veled végezni.-Mondom sejtelmesen. Silas a kulcs az egész vámpírnak a megölésére, s nem is kell hozzá túl sok dolog. Csak a gyógyír, s persze a térkép, amely a kezemen virít.-Helyesen gondolod azt, hogy legyünk kvittek.. S ha már nem régibben felhoztad 1100-as évekbeli öt vadászt, akkor el kell, hogy mondjam, hogy én nem azok közé tartózom. Én másfajta stílussal, és vadászati módszerrel rendelkezem. Nem vagyok gyenge!-Mondom komolyan miközben lerakom a poharat a pultra, s az egyik kezemmel ellököm magam miközben teszek Klaus felé pár lépést.-Igen Mystic Fallsba készülök, de semmi tervem sincs, hisz mindösszesen annyi a célom, hogy végezzek a helyi vámpírokkal. Egyenlőre csak ennyi a szándékom, s semmi több.-Vonom meg a vállam. Mit hisz talán azt, hogy majd elárulom neki, hogy miért érkezem a városba? Hát arról álmodjon, mert nem áll szándékomban megemlíteni azt neki, hogy szövetségesek kellenek a tervemhez, ami Silas megöléséről szól.-Első kérdésedre, hogy feleljek ezért elmondom, hogy be van teljesedve a tetoválás egész része.-Fogalmam sincs, hogy miért jelent meg rajtam hirtelen, de most már legalább könnyebb út vezet el Silasig. S ez őszintén szólva könnyíti a dolgomat.-Esetleg még szeretnél valamiről tudni?-Teszem fel a kérdést miközben a szemébe nézek, majd visszamegyek az italomért, s egy húzásra megiszom, majd a poharat leteszem. Újból ránézek, s várom, hogy mégis milyen kérdéssel tud még elő állni. Nyilván nem leszek annyira hülye, hogy eláruljam neki, hogy mi végezhet minden vámpírral, ezért arról a tényről csak álmodozzon. A tervem tökéletes, s már csak egy rövid kis idő kell hozzá, hogy teljesüljön végül.

Nem fogom hagyni, hogy egy semmiből jövő vadász tönkre tegye az én céljaiba érő terveimet. Ezek a vadászok csak azt az eszmét ismerik, megölni az összes vámpírt és megszüntetni a vámpírok létezését. Annak idején az 1100 évek táján felhívtuk a figyelmünket Alexander-re, Kol és én elképesztő mészárlásokat hajtottunk végre amire felfigyeltek az ötök. Rebekah szerelmes lett Alexander-be, ezért meghívtuk őt ebédelni csak, hogy jobban megismerjük az ő eszméjüket és mit is akarnak tervezni. Elmesélte van egy fegyver mely az összes vámpírral végezni tud, elkezdett foglalkoztatni a dolog mivel nem hallottam soha ilyen fegyverről. Egy éjszaka viszont arra lettünk figyelmesek, hogy ránk támadnak Alexander és a csatlós vadász társai. Engemet nem tudtak megölni, Alexander-nek kitéptem a nyelvét és a saját kardját a szívébe vágtam és a falra szögeztem fel. Rebekah húgom elmesélte a tetoválás ami rajtuk volt elvezetett volna a fegyverhez amit meséltek. Mikor megöltem őket a testükön lévő tetoválás eltűnt és nem jelent meg eddig sose senkin. Ami a haláluk után történt az volt a kegyetlen érzés velem, elkezdtem megörülni folyton kisértettek nappal és éjszaka is, bezárkózva egy szobába amiben 1 évet töltöttem el, hogy ne zargassanak tovább. Most meg megjelenik egy vadász akin ilyen tetoválás van és azt akarja beadni, hogy nem akar megölni csak beszélgetni akar velem, pont majd hinni fogok egy ilyennek. Meredten nézem ahogy leszáll az asztalról és elém lép, semmit nem felelek vissza csak várom a reakcióját. Jobb kezében azért nem akartam belevágni a karót, mert nem akarok kárt tenni a tetoválásban. Ha ez a tetoválás tényleg egy térkép akkor szükség lesz rá. -Talán azért adj kérdéseimre választ, mert még megfontolom, hogy megöljelek e vagy nem. Nincs kedven be vállalni az átkot ami utánuk jön, de kiokoskodok valamit amivel elérem a célomat. Tudja, hogy mi vagyok akkor vagy hallotta a híremet vagy kémkedett utánam. Engem akar ez a kis vadász megfélemlíteni, hogy legyek jó vele mert különben megjárom? Ilyen volt Alexander egyik csatlósa is csak a szája volt nagy de mikor harcközé keveredett nem tudott tenni semmit. -Nincs jó vége? Szerinted te, egy vadász letudsz engem győzni? Löktem elébe a szavakat cinikus gyorsasággal majd méregettem a srácot. Láttam amint elővesz egy gömböt a zsebéből és kihúzta a fogantyút aztán meglóbálva lökte felém, a fém ami kijött belőle beleállt a hasamba és a pultra estem rá. Szúrós fájdalmat éreztem lassan nyúltam a vasfém felé és rántottam ki gyorsan magamból közben haraptam a számat. -Hibrid vagyok! Az ilyen kis trükkjeid nem fájnak nekem mint más vámpírnak. Vágtam oda hozzá és a fémrudat a lába elébe löktem. -Rendben legyünk kvittek egyenlőre. Feleltem oda neki és elindultam felé, hogy megruházzam egy kissé a srácot, áttért arra a részre. A kérdésre azt akartam válaszolni, hogy "majd egy másik életben beszélgetünk, haver" kész voltam bevállalni újra az átkukat. De megakadályozott az, hogy beszélgetni akar velem inkább mint megölni, igaz nem is tudna. -Ha letudtam győzni az 1100 években 5 magad fajta vadászt, majd pont te esnél nehezemre? Kérdeztem meg tőle és vártam némán a válaszát, pár percre rá áttért a kérdéseimre is ami elég burkolt válaszokat adott nekem, a társai dologra pedig a válasza az volt "hogy kérdezzem meg tőlük" tehát nem tudja, hogy hol vannak vagy simán nem árulja el őket. -Szerintem haver, ez nem így nem működik, hogy a te gondod. -A te "gondod" rám is tartozik, ha már Mystic Falls-ban gondokat találtál, félig tudom mit akarsz. Megölni a vámpírokat akik ott vannak de ezen kívül? Feleltem neki merő higgadtsággal végre és elnyomva azt az érzést, hogy megölöm még itt. -Ha már diplomáciát akarsz, benne vagyok. Első kérdésem. Be van teljesedve az egész tetoválásod, vagy csak egy kis rész van meg belőle? Kérdezem meg mivel nagyon kíváncsi tett a megjelenése és a fegyver is érdekel, mi lehet az ami minden vámpírral végez!?

// Mystic Fallsba érkezésem előtt //

Niklaus Mikaelson & Galen Vaughn

Mielőtt Mystic Falls-ot átlépném azelőtt máshová szeretnék elnézni, ezért nem lépem át a város határát, hanem elindulok valamerre az autómmal, amikor észreveszem az előttem menő Klaus kocsiját.. S hirtelen arra eszmélek fel, hogy padlógázzal elhajt.. Úgy tesz, mintha üldözném, vagy követném, pedig egyáltalán sem állt szándékomban, de most már legyen, ha ennyire akarja. Követem tisztes távolságban úgy, hogy észre se vegyen, s közben észreveszem, hogy átlépjük Virginia határát.. Egy bárig követem, ahol leparkol majd megvárom míg kiszáll, s besétál az épületbe, amint megtette leparkolok, s kiszállok a kocsimból majd a bárhoz lépek, de nem megyek be. Biztos felidegesítettem szegénykét, de nem kár érte egy cseppet sem.. Egy mosollyal az arcomon lépek a bejárathoz, s kissé hallgatva a hangokat Klaus igézésére leszek figyelmes. Szóval vár, hát legyen rendben, ez élvezetes játszma parti lesz. Kinyitom az ajtót lassan türelmesen, s lassú léptekkel megindulok előre, s Klaus felé pillantok. Hirtelen szavaival találom magamat szemben, majd azzal, hogy egy szempillantás alatt a billiárd asztalon termek, de még mielőtt felállhatnék az asztal mellett terem, s bal kezemet, majd két lábamat is az asztalhoz szegezi.. Jobb kezemhez érve ledöbben, s ekkor ravasz mosolyt villatok felé a szavai hallatán. Hallgatom további mondandóját, s végül kérdéseit, miközben a szabadon hagyott kezemmel kiszedegettem magamból a fadarabokat, amellyel az asztalhoz voltam szegezve majd mindet elhajítom valamerre. A zsebembe nyúlok, s előveszek egy fiolát, amelyben vámpír vér van, s megiszom. Pár percet várok, csak mire minden seb szépen eltűnik rólam, de ezt részben a nyakláncomnak is köszönhettem.
-Hidd el azzal nem érsz semmit sem el, ha leszegezel ehhez a nyomorult billiárd asztalhoz.-Szállok le az asztalról miközben Klaus mellé sétálok lassan, s megállok.-Miért adjak választ a kérdéseidre, ha ilyen bánás módban részesít, drága hibrid úr?-Kérdezem merő gúnnyal a hangomban.-Jobb ha megismersz engem rendesebben még mielőtt ilyeneket teszel, mert ezzel csak magadra haragítasz, s annak nincs jó vége..-A zsebemből előhúzok egy gömb alakú tárgynak látszó fegyvert, amelyet Klausnak szegezek, s hirtelen kihúzom belőle a fogantyút majd meglóbálom a szeme előtt, miközben a szerkezet szétnyílik, s a túloldalon át kijön a testéből az éles fém.-Kellemes érzés?-Nézek rá miközben kissé nehézkes lesz kiszednie azt magából, de hát ő kezdte..-Ez csak visszajárt az előbbiért, de mond csak tudnánk normálisan beszélni úgy, hogy nem bántjuk egymást ezek után?-Kérdően nézek rá miközben a pulthoz lépek, s kérek egy pohár whiskyt.-Képzeld én nem akarlak téged bántani, te meg nem akarsz megölni, szóval kvittek vagyunk, ha nem csinálsz velem ezentúl semmit. Mert még van egy pár trükköm hidd el..-Áttérek végül a kérdésekre.-Nem igen követelek, de ha már úgy is adandóan találkozhattam veled, akkor nem akartam kihagyni a remek alkalmat. Azt pedig, hogy a társaim hol vannak azt, inkább kérdezd tőlük. Illetve, hogy minek érkezem Mystic Fallsba az az én gondom, nem de?-Amikor megkapom az italt belekortyolok, s már csak Klausra várok..

Egy átlagos napra virradt a reggel, megnyugodva keltem fel és vettem fel a pólómat, nadrágomat. Minden tervem halad a céljai felé, senki sincs aki megakadályozhatna a terveimet. A szobából hangos kopogó léptekkel mentem le a nappaliba, ahogy leértem kitöltöttem magamnak egy pohár italt. Teljesen fel voltam dobva ezért úgy gondoltam egy kicsit elutazok a városból és Virginia felé veszem az irányt. Rég jártam már ott benézek egy két régi törzshelyemre, remélem amíg távol vagyok nem fordul fel Mystic Falls. Fogtam a bőrkabátomat gyorsan felvettem és elindultam a kijárat felé, vámpírsebességgel beszálltam az autóba és elkezdtem indulni Virginia felé. Amint kiértem a városból észrevettem, hogy a visszapillantóból követ valaki, eléggé felbőszített és padlógázzal elkezdtem menni a főutakon. Amint beértem Virginia-ba a kocsi ami az elején követet már nem volt a hátam mögött, leparkoltam a kocsit egy bárnál. Kiszálltam a kocsimból és elindult a Bár bejárata felé, Benyitottam és láttam, hogy alig van 10-15 vendég bent csodálkoztam is hisz az én időmben eléggé népszerű kis hely volt. Elindultam a pult felé ahol egy srác ült még csak, hamarosan elfog tűnni ahogy érzem. Amint leültem a pultos lány felém szólt. -Helló. Mit tölthetek neked? Mosolyogva kérdezte meg és én is viszont mosolyogtam neki. -Tölts a legjobb whiskydből kérlek. Mosolyogva adtam meg a választ mit is kérek kezdetben tőle majd a mellettem ülő srácra néztem. -Te pedig bármi is történjen ne mozdulj innen csak beszélgess tovább. Igéztem meg a srácot aki az italát kortyolgatta. -Kedvesem, töltsd ki addig az italomat egy pillanat és jövök. Azzal felálltam és elkezdtem menni az asztalokhoz a hol ültek, majd a biliárdasztalhoz is. Mindegyiket megigéztem, hogy bármi is történik csak folytassák a dolgukat. A billiárdos fickóknak nem ezt igéztem meg mivel lehet szükség lesz az asztalra ezért őket elküldtem a zenegéphez. Mikor végeztem az utolsó emberrel is, visszamentem a pulthoz ahol az italom várt már és helyet foglaltam újra. -Köszönöm kedvesem. Szeretnék még kérni tőled valamit. Hajolj picit közelebb. Mosolyogtam oda kacéran majd megigéztem őt is, hogy folytassa a dolgát. Egy nagyot belekortyoltam a poharamba és néztem tovább a pultos lányt amint törölget. Ha utánam jön az a fickó aki a reggel követet hát nem lennék a helyében semmikép. Megint belekortyoltam az italomba ami picit megrezegtette a hangszálaimat, nyílott az ajtó, a pohár a szám előtt volt és ördögien mosolyogtam. Minden egyes lépésénél éreztem, hogy nem emberi személlyel van dolgom, ez lesz az a célszemély aki követett és ez fog meghalni amiért elakarta rontani a reggelemet. -Elkövettél egy aprócska hibát, rossz személyt kezdtél elkövetni. Tettem le a poharamat ami koppant a pulton egyet, azzal a srácot gyorsan a billiárd asztalra löktem mielőtt reagálhatott volna. Néztem a srác felé idegesen és gyorsan lépkedtem felé. Akadtak a billiárd asztalon lévő fa rudak amint eltörtem darabokba. Gyorsan ugrottam a srác felé és döftem bele a bal kézfejébe, rögtön a vére elkezdet kifolyni a kezéből majd a két lábába is belevágtam erősen, hogy feszítsem az asztalhoz. Mikor a jobb kézfejébe akartam szúrni észrevettem. hogy egy ismerős tetoválás van rajta amit már nagyon rég nem láttam. -Hisz te az ötök egyike vagy. Néztem rá a tetoválásra komoly arccal és tátva maradt szájal, 900 éve nem láttam senkit az ötök egyikéből. -Örülhetsz, megölni nem foglak, mert aztán bajlódhatnék az átokkal. Jelentettem ki neki és a székre hajítottam a bőrkabátot mert kezdtem nehéznek érezni. -Ami nem lenne valami jó nekem. De se baj. Kezdjük egy pár kérdéssel a beszélgetést. Hol vannak a többi haverjaid? Mit akarsz Mystic falls-ban? Miért követtél a reggel? Néztem rá komoran és minden kérdés csak úgy pattogzott le az ajkamról amit fel tettem neki. Tönkre tehetik a tervemet ha a haverjai a városban vannak és megölni se könnyű őket, nem is beszélve azt átokról amit kapsz tőlük.

....