Cole Flandron

Cole Marcus Flandron

a million heart
but you're the only one

Rám jellemző

A vélemény megoszlik rólam, főleg mert az állítólagosan elviselhetetlen stílusom miatt az emberek többsége nem kedvel, ezáltal eszükben sincs olyasmit kiejteni a szájukon, hogy vonzó, vagy netán jóvágású vagyok. Vannak nők, akik elgyengülnek és önkéntelenül is bevallják, amit gondolnak, de ezen kevesek közül senki sincs, aki bármiféle hatást váltana ki belőlem. Maradok, amilyen voltam. Prue persze kivétel. Ő valamiért más... nem tudom megmondani miért. A Sors fintora, hogy épp egy vámpír miatt lettem ilyen eszelősen szer... nem, nem mondjuk ki azt a szót, főleg nem akkor, ha egy természetfeletti lény a szóban forgó személy. Szóval máris elárulhatom magamról, hogy nem szívesen mutatom ki az érzéseimet vagy engedek a vágyaimnak, mert azok csak hátráltatnának. Amióta az eszemet tudom, azt sulykolták belém, hogy nem szabad olyan luxuson törni a fejemet, mint a barátnő, a családalapítás vagy akár a szex gondolata. Egyszer-kétszer belefér a hancúr, de kizárólag a Sötétség pusztulását kell a szemeim előtt tartanom. Nem tántoríthat el senki valódi célomtól és hivatásomtól. Határozott, eltökélt és kitartó embernek tartom magam, aki bármeddig képes hajszolni álmait, hogy azok valóra váljanak. Egyenlőre ez az álom számomra egy vámpíroktól és vérfarkasoktól mentes világ lenne. Húsz éves koromig tanultam, szóval toppon vagyok mindenféle tanulmányi területen, sőt még a képzőművészet terén is jártas vagyok, már ami nagybácsikámat illeti, aki szenvedélyesen rajong a festményekért, szobrokért és egyéb műalkotásokért. Családcentrikus vagyok ami azt illeti, tűzbe tenném kezemet a húgomért, aki még csak próbálgatja ugyan a szárnyait, de lassan és biztosan olyan lesz majd, mint anyánk: erős, magabiztos és sikeres. Aha, a jövőbe is látok.
A külsőmet illetően, nem vagyok nagy szám, már ha a modell alkatú, vonzó képű srácokra buksz, akik arcápolószereket használnak és szoláriumokban lopják a napot. Engem legfeljebb a nap pirított ilyen szép barnára - na meg alapjáraton is elég jó színe van a családnak -, az arcomat meg olykor karcolások díszítik, az államon pedig egy heget is fellelhetsz. Egy régi összecsapás, nem szívesen beszélek róla. Szemeim mogyoróbarna árnyalatban tündökölnek, arcomat vékony borosta fedi. Testalkatom edzett, széles vállam és magas termetem van. Nem volt hiábavaló a sok éjszakai futás meg hajszolás, amit apám vitt végbe a tizenakárhány év alatt, mióta vadásznak nevel. Általában bőrdzsekiben meg valami kényelmes, esetleg terepmintás nadrágban láthatsz, amiben könnyen rohanhatok vagy épp ugorhatok, csúszhatok-mászhatok. Nem kedvelem az ékszereket, viszont egy medált hordok a nyakamban, amibe a húgom monogramja van belevésve.

Story of my life

Próbálok arra koncentrálni, hogy ne veszítsem el a fejemet. Hogy ne akarjam minden porcikámmal őt és hogy ne nézzem ilyen megszállottan kristálytiszta, tökéletes profilját, de mégsem sikerül. Hevesen dobogó szívvel engedem, hogy vállamra hajtsa fejét és ő engedi, hogy csípőjére tapasztva tenyereimet ringassam őt. Apró lépéseket téve táncolunk, bár nem tudom, pontosan miért. Lehet, hogy az őt ért gyász miatt vagyok ilyen vele. Egyszerűen nem tudom elviselni valakinek a bánatát és attól függetlenül, hogy vámpír és nem érdemel kegyelmet, ugyanúgy a nővére volt az a lány. Ugyanúgy szerette és ugyanúgy veszteség. Nagyot kell nyelnem, hogy elűzzem a fejemből a gondolatot, miszerint az én húgom is végezhetné bármikor hasonlóan.
Érzem, ahogy Prue érzéki csókot lehel nyakamra és egy pillanatra összerezzenek. Félek a tűhegyes fogaktól, amikkel mások bőrén sebet ejt és kiszívja belőlük az életet. Bármikor megtehetné velem is. Aggasztó folyton emiatt görcsölni és várni, mikor mélyednek agyarai húsomba.
Apám - és nagybátyám is - születésemtől kezdve, mióta csak értem őket, arra nevelnek, hogy kerüljem a természetfelettiek társaságát, sőt szóba se álljak velük, hanem tüstént döfjem keresztül szívükön a fegyvert, mindezek ellenére én épp egy vámpír társaságát élvezem és azt hiszem, kezdek beleszeretni. Prudence más. Szeretném hinni, hogy más, de számunkra nem lenne jövő. Kétségek közt őrlődök, dühös vagyok magamra, amiért csalódást okozok apáméknak.
Most mégis úgy teszek, mint aki ezen tényekkel nem törődik és közelebb húzom magamhoz a lányt. Méz színű tincsei közé temetem arcomat és magamba szívom az akácillatot. Az Ő akácillatát. Ádámcsutkám sebesen liftezik torkomban idegességemben, de nem hagyom, hogy mindez eltántorítson tetteimtől, amiket már azóta várok, mióta csak közelebbről megismertem a lányt.
Hátrébb húzódom leheletnyit, majd állát felemelem és ajkaimat ajkaira tapasztva fordítom csókba az andalító táncot. Ő hevesebben viszonozza mindezt, mint vártam: ujjai sötét színű, göndör tincseimbe merülnek, mellei mellkasomnak feszülnek, hogy teljesen beleremegek a közelségébe. Nagyobb hatással van rám, mint kellene. Nyelve észveszejtő módon hívja táncba nyelvemet, majd szép lassan kezdünk hátrálni a franciaágy felé. Belerobbanunk a párnák forgatagába, elsüllyedünk benne. Tudom, hogy most fogom elkövetni életem legnagyobb baklövését.

Tervek, célok, álmok

Apámék társaságában érkeztem a városba, hogy minden természetfeletti lény életet vegyük. Meg akarom találni Klaus Mikealson-t, akiről már évekkel ezelőtt hallottam, mégsem találkoztam eddig vele. Emellett meg akarom érteni, hogy mi ez, ami köztem és Prudence közt van... vagy, hogy egyáltalán lehet-e ebből az egészből több. Reménykedem, de közben biztos vagyok a sikertelenségben. Vagy vele maradok, vagy magamra vonom apámék haragját. Teljes erőbedobással küzdök a vámpírok és vérfarkasok ellen és minden áron megvédem húgomat, aki még közel sincs azon a szinten, mint mi és támogatásra szorul.