Lockwood kripta

Do you think about me when you're alone?

Tatia mohósága felvillanyoz, még többre sarkall és épp ezért vagyok képtelen betelni vele. Van benne valami, ami Katherine-ben nem volt és valamilyen oknál fogva a többi nőben sem, akikkel az idők során ágyba bújtam. Nyilván mindez azért történik, azért ilyen könnyű elcsábítania, mert vámpír, ráadásul több száz éves és eredeti - ezen tényezők nem elhanyagolandók, ha a szóban forgó téma a szex és a vonzerő. Egy vámpír piszok nagy csáberővel rendelkezik, aminek kevesen tudnak ellenállni, ezt tapasztalatból mondom. De mégis, hogy képes valaki ennyire magával ragadni az embert és eszement dolgokra késztetni? Meggyőződésem, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége, de minek is agyalnék most ezen? Kell nekem Tatia, minden egyes porcikájával és ízével együtt.
Hagyom, hogy megharapjon, nyakamon végigfutó nyelve pedig újabb vágyakat korbácsol bennem. Ujjaim az öv bújtatójában furakodnak és görcsösen szorítom a durva anyagot - legszívesebben letépném róla. Érzem, ahogy ágyékom erős sajgásnak indul és hímtagom vágytól szorongva feszül Tatia combjának. A levegőben por és dohszag keveredik, ami megzavarja kissé érzékeimet, ettől függetlenül viszont még érdekesebbé válik az egész. Meg sem próbálok figyelni a törött üvegszilánkokra, bátran dobom le a cipőmet és engedem, hogy nadrágom bokámig csússzon. Játszi könnyedséggel kilépek belőle. Tatia a szemközti falnak taszít, koponyám minimálisan koppan, amint beleütközik a kőbe, de minden fájdalom tompul, mikor hirtelen újra velem szemben terem és csókba fojtja kínjaimat.
Felbátorodva oson jobb kezem hátához és kipattintja a melltartó kapcsát. A fehérnemű lehullik a nőről, amennyiben nem ellenkezik, én pedig mosolyogva konstatálom, milyen tökéletes, kerek mellekkel áldotta meg a jó Isten. Vajon a kis Elena Gilbert is hasonlókkal büszkélkedhet? Megveszek a kíváncsiságtól, hogy vajon testük legapróbb szegletei is tényleg hasonlítanak-e? Az egyik rózsaszín mellbimbóhoz hajolok és nyelvem körkörös mozdulattal kezdi el kényeztetni, míg kezem durván combjára markol és próbálja közelebb húzni hozzám, hogy merev férfiasságom mennél kevésbé legyen távol tőle.
Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Tatia teste tökéletes, akárcsak ő maga és még talán kedvelném is, ha nem lenne olyan, amilyen. Persze, egy szóval sem mondom, hogy hasonlítana jellemileg Katherine-re, mert azt a nőt nehéz fölülmúlni, de igencsak hasonlít rá. Már pedig megfogadtam, hogy nekem többet Miss Pierce-hez hasonló teremtmény nem kell.
Combjára fogva most ölembe kapom, aztán végigcsókolom kulcscsontját. Bársonyos bőre felperzseli ajkaimat, mintha csak forró gázlapot próbálnék kényeztetni. Érzem, hogy nehezebben szakadnak fel torkomból a sóhajok és egyre jobban kívánom őt. Engedem, hogy fogaim ellentmondást nem tűrően bújjanak ki ínyemből, majd éhesen mártom bele őket Tatia húsába. Azt mondják, megízlelni egy másik vámpír vérét, igazán bensőséges dolog és el sem tudom képzelni, milyen lehet, ha épp egy eredeti véréből kortyolsz. Szám sarkán lecsordogál pár csepp a bíbor színű nedűből. A földre rántom magammal a nőt, fölé kerekedek és sietősen ráncigálom lefele róla a nadrágot. Fogalmam sincs, meddig bírok még magammal.

To: Damon & Tatiana

Do you think about me when you're alone?

Nem gondolkodtam, ez tény és való. Ha nem tetszik neki, amit csinálok, akkor könnyű szerrel elintézhetne, mert nyilván meg van hozzá a hatalma, viszont ahogy számítottam, nem áll szándékában ellenkezni, inkább sodródik az árral és engedi, hogy közelebb kerülhessek hozzá úgy, ahogy New Orleans-ban nem sikerült. Fogalmam sincs, akkoriban miért nem tettem kísérletet arra, hogy fizikailag az enyém legyen, de már nagyon bánom. Most viszont pótolom az elmaradást és azt akarom, hogy sose felejtsen el engem, nem úgy mint a többi hibbant pojácát, akiket már az ujja köré csavart.
Egy halk sóhajjal nyugtázom, amikor a falnak passzíroz és testével testemnek feszülve nyomja ajkait ajkaimra. Kezeim csípőjére vándorolnak, majd lefelé fenekéhez, amikre éhesen rámarkolok. Szám sarka mosolyra húzódik, majd finoman alsó ajkára harapok, hogy ezzel is fokozzam vágyait és tettekre sarkalljam. Izmaimat megfeszítve tűröm, mikor szétszakítja rajtam az inget és próbálom nem Katherine-t látni benne. Többé-kevésbé sikerül is. Mohón ízlelem meg ismét ajkainak zamatát, miközben nyelve nyelvemmel szórakozik és vad táncot lejt vele. Kezeim újra s újra vándorolnak végig testének elérhető pontjain, míg végül türelmetlen kúsznak ujjaim pólója alá ellentmondást nem tűrően fejtem le róla a ruhadarabot.
Kétség kívül tapasztalt nővel van dolgom, elvégre a sok száz év alatt, míg a világot járta, valószínűleg nem egy férfival bújt ágyba, ami azt jelenti, hogy vannak ellenfeleim, akiknél bizonyítanom kell, hogy több és jobb vagyok. Mi számít egyáltalán jónak Tatia szemében? Az érzelmekkel telt vagy a rezzenéstelen tekintet? Akarja egyáltalán, hogy egy pillantásra is méltóztassam most? Nem tudom eldönteni, ezért arra jutok, hogy a saját módszereimnél maradok és úgy intézem a dolgot, ahogy én akarom.
Annak érdekében, hogy forduljon a kocka, átlendítem magamat és az ő háta feszül most a falnak, így könnyebben hozzáférhetek. Ajkaim végigvándorolnak kulcscsontján, majd nyelvem hegyével indulok meg nyaka mentén, hogy aztán újra szenvedélyes csókban forrjunk össze. Ledobom magamról a sanyarú sorsra ítéltetett inget, aztán kezeim megindulnak lapos hasán, fel a csinos, csipkés melltartóig. Újra lefelé kúsznak ujjaim, nadrágja gombjához érve kipattintom azt és csak épp annyira csúszik bele kezem, hogy ujjbegyem megérezze a alsónemű finom anyagát.

To: Damon & Tatiana

Do you think about me when you're alone?

Kíváncsi lennék, hogy Tatia-nak mi a véleménye Katherine-ről - mert ugyebár Elenát nem igazán ismeri, viszont nincs kétségem afelől, hogy hamarosan fogja. El tudom képzelni róla, ahogy a Gilbert ház körül szaglászik és ha netán meglátják, csak annyit tesz, hogy kiadja magát Katherine-nek... vagy esetleg Elenának, ha épp nem ő az, aki elkapja. Mindenesetre lényegtelen, hiszen Tatia már több száz éves, tapasztalt, plusz eszméletlen jó rábeszélőkészséggel rendelkezik a természetfeletti erőket leszámítva is. Kicsit irigylem, mert nála könnyebb dolga aligha lehet másnak ezen a világon.
- Látom büszke vagy rá, hogy átvertél. Szerencse, hogy azóta már tanultam egyet s mást az életben, így még egyszer nem tudnál rászedni. Hazug kis dögök vagytok te meg a hasonmásod - rosszallóan csóválom a fejemet, majd elmosolyodom - Tök mindegy, melyikőtök volt előbb. Ha még érdekelne bárki, aki úgy néz ki, mint te, akkor talán kíváncsi lennék az infókra meg piszkos kis titkokra, de így sajna hidegen hagy. Fölösleges magyarázkodnod - intézem el egy vállrándítással.
Biztosra veszem, hogy csak azért ismerte el Elena szépséget, mert dettó olyan, mint Tatia. Más körülmények között nyilván gyötörné a féltékenység, hiszen be kell vallanom, mind a hárman csodásan néznek ki - kár, hogy belülről a velejéig romlott mind. Kivéve Elenát. Őt még nem igazán ismerem ahhoz, hogy ilyesmit kijelenthessek.
- Valószínű, a szerelem. A szerelem mindent elront - elfintorodok - Találkoztál is vele vagy csak a bokorból leskelődtél, Mata Hari? - felvonom szemöldökömet, úgy vizslatom Tatia-t. Valóban dögös, de a ruhái... nem éppen múlt századiak, viszont kicsit elüt Katherine-étől és Elenáétól is. Szimplán különös, viszont kétségtelenül jól áll neki.
Szórakozás? Mystic "fucking boring" Falls-ban? Nem sok van, sőt hirtelen egy sem jut eszembe, amit egy halandó is meg tudna csinálni. Szerencse, hogy vámpír vagyok. Hunyorítva meredek a szemközti falra, miközben újra meghúzom a whiskey-s üveget.
- Tömegorgia? - latolgatom az esélyeket - Vagy utazzunk Chicago-ba és telepedjünk le egy sztriptízbárban! Már amennyiben minimálisan is lázba hoznak a nők... - itt felé sandítok, mert kíváncsi vagyok az arckifejezésére - Esetleg mit szólnál hozzá, ha vacsoráznánk? Piszok jó tud lenni, ha szórakoztató a társaság - kacsintok rá, majd elé lépek, utoljára kortyolok az aranybarna folyadékból, majd az üveget a falnak csapom, ami ennek köszönhetően ripityára törik. Határozott mozdulattal kapom el Tatia derekát és magamhoz rántva csókolom meg, bele sem gondolva az esetleges következményekbe.

To: Damon & Tatiana

Do you think about me when you're alone?

Nem tudom, milyen oknál fogva, de sikerült elbambulnom. Talán a whiskey teszi. Habár sokat szoktam inni és általában minden nap, valamiért most az egyszer jobban fogott rajtam a kelleténél ez a pikáns ital, mondhatni cseppet a fejemben szállt. Viszont épp elég józan vagyok ahhoz, hogy felismerjem az előttem termő nőt, aki kísértetiesen hasonlít Katherine-re... és persze Elenára. Kezd tényleg elegem lenni ebből a sok hasonmásból, akik a bolondját járatják velem! Szeretném végre egyszer s mindenkorra lezárni életem azon szakaszát, amelyikben Katherine Pierce szerepelt, de amíg körülvesznek a klónjai, addig egyszerűen nem megy. Hm, személy szerint bele is bolondulnék, ha két másik énemmel kellene farkasszemet néznem. Nem nevetnék, valóban dühbe gurulnék, amiért oda az egyediségem. Elena pedig látszólag könnyen viseli a tényt, hogy van egy több száz éves hasonmása. Milyen vicces a halandók világa!
- Tatia... - meglepetten pislogok és csodálkozásomban még azt is hagyom, hogy elvegye tőlem az alkoholt és meghúzza az üveget. Mit keres ez itt? - Hogyne tudnám! Katherine klónjait sosem felejtem el... vagy mondjam inkább azt, hogy akit fiatalabbnak hittem Katherine-nél, aztán kiderült, hogy végül is te vagy az idősebb? Áh, tök mindegy. Emlékszem - vonok végül vállat, mert nem akarok ennél is jobban belemerülni a témába - a végén még beleszédülök az információkba és a magyarázatomba.
Felderengnek a New Orleans-ban töltött napok... a napok Tatia társaságában és hogy mennyire boldog voltam, amiért azt hittem, hogy újra megtaláltam Katherine-t és hogy végre talán vele lehetek. Mint sok minden más, ez is egy újabb átverés volt az életemben, ami miatt keserű szájízzel távoztam a városból. Értékelem mindenesetre, hogy Tatia megosztotta velem a titkát és színt vallott. Viszont nem óhajtok nosztalgiázni, mert a végén még vissza kívánok lépni a múltba, amire mint tudjuk, nem adatott meg a képességem.
- Jól vagyok. Teljesen. Bár, azért jöttem, hogy megkeserítsem a testvérem életét, aki hogy felrúgja terveimet, boldogan éli világát nem mellesleg egy olyan lánnyal, aki úgy néz ki, mint te... és mint Katherine. És aki ráadásul tud arról, hogy mik vagyunk mi. Csak szerintem lesz egyre hülyébb Stefan? - ráncolom zavartan homlokomat, de rá kell jönnöm, hogy Tatia ezt nem tudhatja, hacsak nem találkozott már előzőleg az öcsémmel. Nem kizárt - Mystic Falls ugyanolyan unalmas és szánalmas, mint volt. A lakóival együtt. De te... te mit keresel itt? - kérdezem álomittasan pislogva, aztán az üveg után kapok és elveszem tőle. Meghúzom az italt, mire megrándul szám sarka, de élvezettel tűröm, ahogy az aranybarna folyadék lecsúszik torkomon.

Do you think about me when you're alone?

A francba Stefan-nal és az elcseszett életével! Annyira elegem van már belőle, hogy folyton folyvást csak a boldogtalan vámpírt játssza, akinek megsebezték a lelkét és aki többé már nem tud a régi lenni. Ezzel csábította el Elenát is? Nem mintha a féltékenység beszélne belőlem, de az igencsak bosszant, hogy valami olyasmit állít, ami velem is megtörtént és amin én is keresztülmentem. Azt elfelejti, hogy ő rángatott bele ebbe az egészbe? Teljesen kiment a fejéből, hogy ha ő nincs, akkor apánk talán még élne és talán én sem tengődnék vámpírként? Ó, persze... a csodálatos Stefan Salvatore meggyónta már bűneit és bocsánatot nyert az Úrtól! Kár, hogy nem hiszek Istenben és nagy valószínűséggel az öcsém sem. Kinőttem már a vallásból és minden egyébből, ami a hittel kapcsolatos.
Nagy sebbel-lobbal jöttem el otthonról, miután felforgattam Stefan hálószobáját, aminek kétlem, hogy örülni fog. Nem tudom már mi után kutakodtam, de talán egy-egy sötét folt után a múltjában. Nem tudom elhinni, hogy mostanra megjavult és tisztességes életét él. Hol itt a csapda? Mindig van egy apró bökkenő. Felbosszant a maga tökéletességével és azzal az álszerénységgel, amivel felcicomázza magát. Katherine - női kiadásban. Csodálják meg, hölgyeim és uraim! Egyszer tényleg okot adok majd neki a világfájdalomra.
Egy üveg whiskey-vel a kezemben siettem a régi Lockwood-kriptához, ahol már nem először járok. Tyler nem egyszer változott át farkassá a kőfalak kereszttüzében és nem egyszer ordított az éjszakába, miközben mi attól féltünk, hogy majd kiront a városba és akit csak ér, megöl. Bevallom őszintén, tartottam tőle, hogy én is a mancsai közé kerülök, aztán kampec, de szerencsére pórázon tudtuk tartani. Az kellene még, hogy a Lockwood-gyereknek köszönhetően haljak meg!
Kortyolok egyet az aranybarna folyadékból, aztán lassan, de biztosan lesétálok a kriptába, ahol vége-valahára magamra maradhatok, ha nem is sokáig, de egy időre biztosan. Nem tudom, min lenne értelme törni a fejemet. Elenán? Elenán, aki olyan, mint Katherine és aki kezdi elcsavarni a fejemet? Ch. Kizárt, hogy én még egyszer bedőljek valakinek, aki úgy néz ki, mint Katerina. Nem tudom, miért kell ennyire bonyolultnak lennie a dolgoknak. Akármennyire szeretnék magammal ellenkezni, nem tagadhatom, hogy az öcsém barátnője úgy vonz, mint vasat a mágnes. Kíváncsi vagyok rá, vele akarok lenni... persze egyenlőre szimplán testi vonzalom, semmi több. Kábé két szót ha váltottunk eddig és az édeskevés a szerelemhez. Nekem meg aztán főleg!
Nekivetem hátamat a falnak és úgy szemlélem a láncokat, amik a farkas küszködésének nyomai: több láncszem is ketté van törve, sőt a falból is kilóg, jelezvén, hogy Tyler ereje teljében kis híján kirántotta a sziklafalak közül. Nagyot nyelek, összeráncolt homlokkal idézem fel a történteket.
- Öregem, de szar lehet neked - motyogom magamban véleményemet a hibridekről, amit még Tyler-rel ugyan sosem osztottam meg, de mindig is így véltem. Már csak önmagában farkasnak lenni is elég lehangoló, nem még vámpírnak is mellette!