Folyosók

How can I turn your love on?

Egy vállrándítással elintézem, hogy nem kér a segítségemből. Végül is felőlem folytathatja az ordibálós módszert, már amennyiben az eredményesebbnek bizonyul. Én is voltam kamasz - igaz, már nem most - és ha jól emlékszem, magasról tettem rá, hogy milyen hangnemet üt meg velem szemben az apám. Az egyik fülemen be, a másikon ki. Viszont az biztos, hogyha egy hatalmas maflást kaptam volna, örökre megjegyzem, hogy nem tehetek mindent kedvem szerint. Így csupán jófejségből nem "rosszalkodtam" tovább, nem mintha hatással lett volna rám a szent beszéde.
- Ahogy gondolod - teszem még hozzá és közben előhalászom dzsekim zsebéből a mobilomat. Lassan fél órája tengődöm itt és még mindig nem sikerült semmiféle információt szereznem az öcsémről. Mystic Falls-ban senki sem segítőkész?
Amikor kimondja azt az icipici, mégis hatalmas súllyal bíró szót, belém fojt mindent, amit addig közölni akartam. Tehát Stefan volt olyan ütődött és beavatta mindenbe, ami velünk kapcsolatos? Régi ismerősöd? Talán Katerina? Igen, most már biztos vagyok benne, hogy a fivéremnek teljesen elment az esze és hogy szüksége van rám - némi józan észre és sziklaszilárd lélekre. Szigorúan mustrálom Elenát, idegesít, hogy ennyit tud rólunk. Miért kell Stefan-nak mindenkiben ilyen könnyen megbíznia? Miért kell ezt az elviselhetetlenül romantikus és nyálas változatát elviselnem? Talán tényleg jobb lenne, ha Katherine-t látnám mellette... megeshet, hogy verne belé egy kis határozottságot és némi büszkeséget. Lassan egy papucs lesz. Persze, mégis mit tudok én a szerelmi életükről?!
- Csss! Még meghallják - mosolyodom el annak ellenére, hogy pusztán suttogta azt az egy szót - Látom Stefan-nal elég bensőséges a kapcsolatotok, ha már a piszkos kis titkunkat is megosztotta veled. Amikor épp azt hinném, hogy az öcsémnek végre benőtt a feje lágya, csinál valami hülyeséget, amivel mindent elront! - zsörtölődöm, hangot adva annak, ami valóban bosszant.
Az agyam tompán lüktet, a torkom kapar és egyre inkább azt érzem, hogy szükségem van Elena vérére. Nem mintha csábítóbb lenne, mint bárki másé itt ebben az épületben, de lévén, hogy kiköpött olyan, mint Katherine... kihagyhatatlan lenne egy korty.
- Azért valld be, hogy beindít ez a vámpíros dolog! - hajolok picit közelebb csibészes mosolyt villantva - Nem ugrott még eddig esetleg a torkodnak? Hm, ahogy elnézem nyoma sincs erre utaló jelnek... - tűnődöm csuklójára, majd nyakára pillantva. Tehát Stefan még nem kóstolt bele. Nem kizárt, hogy ennek fényében én fogom majd hamarabb megtenni.
Szélesebb mosoly sejlik fel arcomon, mikor felajánlja, hogy menjünk el hozzánk. Ismételten külsőm számlájára írom azt, hogy ilyen könnyedén sikerült megkedveltetnem magam, legalábbis kétlem, hogy irtózna tőlem, ha ennyire készségesen felajánlotta társaságát. Ében fekete tincseimbe túrva pillantok még körbe, aztán kinyújtózkodom, végül vállat vonok.
- Végül is, miért ne?! De kocsival megyünk! Eszemben sincs gyalogolni, ráadásul nem tudom, hogy mennyire biztonságos itt hagyni az autómat - fintorodok el, látván a mellettem elrohanó suhancokat és belegondolva, mennyi problémája lehet Elenának a testvérével is. Biztos magatartásbeli gondok - Mióta is vagytok együtt az öcsémmel? - ráncolom homlokomat, miközben elindulok mellette a folyosón - amennyiben hajlandó megtenni az első lépést.

How can I turn your love on?

Az öccse? Szegény gyerek mit vétett, amiért ennyire rárivallt? Közben hálát adok az égnek, amiért fel sem tűnt neki, hogy meghallottam a veszekedésüket, elvégre egy folyosóval arrébb voltam. Csupán a tökéletes hallásomnak köszönhetem, hogy minden szót kristálytisztán értettem. Illetve annak, hogy vámpír vagyok. Minden más csak részletkérdés. Kicsit figyelmetlen voltam, hogy erre rákérdeztem, mert így kérdőre vonhatna, hogy honnan tudom, de amint látom, elsuhant efölött. Csak arra tudok következtetni, hogy a lehengerlő sármom van rá ilyen hatással.
- Tartom. Őt is szívesen elintézem - nem tudom, hogy néz ki a srác és mennyire van jó erőben, de biztos, hogy nem maradnék alul egy ütközetben. Ráadásul az öccse. Hány éves lehet a kissrác? Tizenöt vagy tizenhat? Nevetséges olyasmire gondolnom, hogy ellenfél lehet számomra egy tizenéves halandó.
Ha Elena Gilbert tudná, hogy mi már találkoztunk ezelőtt, talán nem így állna előttem. Akkor talán nem így kérdezte volna, hogy miért érdekel Stefan, sőt talán hidegen hagyná őt az öcsém. Egyáltalán mióta van a testvéremnek barátnője? Ha jobban belegondolok, nem olyan meglepő, hiszen nyilvánvaló, miért van vele: Elena külsőre semmiben sem különbözik Katherine-től, amin nem tudom, hogy sírnom vagy nevetnem kéne. Végül utóbbi mellett döntök, de azt is csak magamban teszem, nehogy megsértsem a lányt. Megköszörülöm torkomat, elfojtom mosolyomat, mert nem értem, mit eszik Stefan-on.
- Ó, szóval a barátnője... Akkor ebből következik a kérdés, hogy miért nem mesélt még rólam. Hm, ha jobban belegondolok végül is érthető. Nem ápolunk túl szoros kapcsolatot - magyarázok és majdnem a múltunk is kicsúszik a számon, végül viszont magamban tartom - Behajtást? Ugyan már! Kétlem, hogy az ilyesmit iskolaidőben végeznék, de tulajdonképp nem érdekel. Az sem, ha tartozik valakinek. A bátyja vagyok. Damon Salvatore - azzal kezemet nyújtom neki és megeresztek egy halovány mosolyt, amivel általában mindenkit leveszek a lábáról. Úgy érzem, ez vele nem lesz ilyen egyszerű.
Akaratlanul is azon kezdem törni a fejemet, hogy miért is jött vissza Mystic Falls-ba Stefan. Talán hallott Elenáról és idevonzotta a gondolat? A gondolat, hogy talán újra kezdhetné vele, mert ez a lány ugyan halandó, de nem sokban különbözik Katherine-től. Sőt, talán semmiben, legfeljebb a természetét illetően. Az öcsém biztos úgy véli, ez kitűnő alkalom, hogy megvalósítsa régi álmát, miszerint szerelmével lehessen. Kezdem biztosra venni, hogy megbolondult, mert... mert sosem azt teszi, amit kéne. Még rá fog fázni ezzel az Elena-dologgal. Érzem. Na jó, szimplán nem akarom boldognak látni.
- Nagyon hasonlítasz egy régi ismerősömre - jegyzem meg és erősen ráncolva homlokomat nézegetem üde, ártatlan vonásait... talán túl sokáig - Bocs, nem tudom, miért említettem. Csak furcsa ez a nagy hasonlóság - vállat vonok és torokköszörülések közepette bámulom meg a mellettem elhaladó, szőke csaj hátsóját.

How can I turn your love on?

Gilbert. Szóval ez a vezetékneve. Játékos mosolyba burkolóznak ajkaim, miközben alaposan szemügyre veszem és megállapítom, hogy ugyanolyan dögös, mint akkor, kint az úton. Dögös? Aligha lehetne összehasonlítani mondjuk azzal a szőke cicababával, aki az udvaron billegett el előttem, de határozottan tetszik, főleg ezek a kislányos vonások, amik tökéletesen tükrözik Katherine Pierce-t, hajdani szerelmemet, akit talán még máig sem sikerült elfelejtenem. Hogyan deríthetném ki? Elvégre, a szerelem nem illan el egy csapásra és én körülbelül száz éve próbálom hanyagolni az érzelmeknek ezt a fajtáját. Nem tudom már, bennem van-e még, avagy sem, de remélem, hogy nem. Az hiányozna még, hogy lelkileg ripityára törhessen bárki is! Márpedig aki szerelmes, az sérülékeny. Én nem vagyok, azt hiszem, megtanultam, hogyan kell valakit kiverni a fejemből. Csak hirtelen nehézzé vált úgy, hogy Elena Gilbert tökéletes mása Katherine-nek.
- Örülök neked, Elena - biccentek, mintha csak ebben a pillanatban találkoztunk volna - Ki készített ki? Mutass rá, elintézem! - felvonom egyik szemöldökömet és szigorúan kezdem méregetni a mellettünk elhaladó tömeget, mígnem újra vigyorgásban végzem. Hiába, képtelen vagyok bármit is komolyan venni mostanában.
A torkomat fojtogatni kezdi valami... aztán rájövök, hogy ez a szomjúság. Mintha ezernyi tű szurkálná hangszálaimat is és nehéz beszélni. Nyelvem óvakodva, gyorsan végigfut alsó ajkamon, mert úgy érzem, teljesen ki van száradva. Mély levegőt veszek, aztán összeráncolt homlokkal koncentrálok újra Elenára.
- Nem ismered véletlenül Stefan Salvatore-t? - térek rá gyorsan ittlétemnek tárgyára, hátha ez a bájos teremtés - Elena - tud nekem segíteni - Igazából miatta vagyok itt - fűzöm még gyorsan hozzá, hátha ennek fényében segítőkészebbnek bizonyul... vagy legalábbis segítőkészebbnek, mint a recepción ücsörgő nő.

How can I turn your love on?

Nem sokkal tudtam meg többet Stefan-ról, mert ez a nő egyszerűen képtelen velem együttműködni. Fejben legalább háromszor lejátszottam, ahogy tarkójánál megragadva ütlegelem homlokát ebbe a csodaszép pultba, de végül letettem róla, mert nem akartam rögtön a Mystic Falls-i rendőrkapitányságon végezni, vagy azzal kezdeni, hogy elbűvölve győzzem meg őket a hallgatásról. Inkább feszült mosollyal az arcomon bólintottam a végén és elköszöntem, remélvén, hogy nem hívja utánam a biztonságiakat, akik majd a karomnál megragadva próbálnak meg kicipelni az intézményből. Nem hiányzik a feltűnés, épp elég az, hogy ilyen eszméletlenül jóvágású vagyok.
Sebtében sétálok a folyosón, néha oldalra kapom a fejemet, hogy bepillanthassak az osztálytermekbe, hátha szemem ügyébe akad öcsém, de csak azt érem el, hogy ne figyeljek és beleütközzek valamibe... vagy inkább valakibe. Bocsánatkérést hallok, így arra jutok, nekem már nem is kell, viszont mikor megpillantom, ki is áll előttem, úgy érzem kötelességem valamit csinálni. Kinyögni valami értelmeset, bár nehéz összeszedni a gondolataimat. Elena.
- Semmi gond, megesik. Legközelebb nézz az orrod elé, mert nem hiszem, hogy mindenki ilyen elnéző errefelé - vállat vonok, rosszfiús mosoly szökik szám sarkába - Damon vagyok. Baj van? - bökök fejemmel abba az irányba, amerről jött, mert már messziről hallani lehetett a lány hangját, amint kiabál valakivel.
Az agyam közben folyamatosan jár, főleg, mert rájövök, hogy ő az, akivel ideérkezésem második estéjén találkoztam a főúton. A barátjával beszélgetett telefonon, még erre is tisztán emlékszem, sőt arra is, hogy azt mondta, nem igazán biztos benne, hogy azzal a sráccal képzeli el a jövőjét. Elég vicces, hogy neki semmi sem dereng, míg nekem, minden tisztán.

How can I turn your love on?

Az egyik whiskey után következik a másik, míg én álomittas fejjel pillantok körbe a Grillben. Meg lehet mindenkinek a véleménye rólam így, hogy már délelőtt tizenegykor iszogatok, pedig nem tudják, hogy a pontos oka az unalom. Mióta visszatértem Mystic Falls-ba, merő unalom életem és ezen az sem segít, hogy Stefan-nal egy házban élek. Nincs problémám ugyan vele, hiszen nem tör borsot az orrom alá, de ettől függetlenül már csak a jelenléte is irritáló. Bosszút akarok állni, amiért belerángatott ebbe az egészbe, közben pedig valahol a lelkem mélyén sajnálom. Kizárólag azért, mert mindig világfájdalmas képpel császkál és az embernek akaratlanul is megesik rajta a szíve. Még jó, hogy az én szívem már rohadófélben van és nem működik normálisan, különben még felbontanám ígéretemet, miszerint megkeserítem majd életének hátralevő részét.
Felállok a pulttól s közben egy bankót csúsztatok a csinos kis pultos csajnak, majd hátat fordítok és elhagyom a helyiséget, ahol alig vannak emberek.
Az gimnázium felé haladok fekete sportkocsimmal, amit valahol New York környékén loptam. Nem szokásom eltulajdonítani semmit és ha azt vesszük, a tulaj magától adta át egy kis elbájolás segítségével. Vicces volt a szituáció, na de a lényeg, hogy ez a szépség már a kezeim közt van. Így tudok most könnyedén becsusszanni egy piros Volvo mellé, aztán kiszállok a járműből és egyenesen az intézménybe tartok. Közben nem szalasztom el alaposan megbámulni a kint ácsorgó fiatal, gyönyörű tinilánykákat, akiket valószínűleg egy szavammal elcsábítanám. Kösz, most nem. Stefan-ért jöttem, már ha egyáltalán tényleg betartotta a szavát és beiratkozott ide.
A recepcióra sétálok - vagy legalábbis amit itt annak neveznek - és csábos mosollyal felkönyökölök, úgy bámulom az idősödő nőt itt-ott fellelhető ősz hajszálakkal.
- Jó napot! Jár ebbe az iskolába bizonyos Stefan Salvatore? - türelmetlenül kezdek most dobolni ujjaimmal a pulton, míg ő szemüvege mögül rám néz és mosolynak még csak jelét sem mutatja. Szép... rideg szipirtyó.
- Megtudhatnám ki maga és miért érdeklődik az egyik diákunk után? - felvonja egyik bozontos szemöldökét és kérdőn les rám. Már majdnem kikelek magamból és rávenném magam, hogy szellemileg kényszerítsem az információ kiadására, de megteszi ezt anélkül, hogy ő magának feltűnne. "...miért érdeklődik az egyik diákunk után?" Csalfa vigyor szökik ajkaimra.
- Az testvére vagyok. Melyik osztályba jár? - faggatom tovább és közben unottan a folyosóra pillantok, hogy alaposabban szemrevételezhessem az intézményt. Takaros, de semmi több.