Kávézó

A félelmem hirtelen elszállt. Érzetem, hogy ma nem szabad megadnom neki azt, hogy félni lát...
Vicces, hogy azt hiszi, hogy megtud rémíteni. Elvileg én is a véréből vagyok, tehát tudhatná, hogy bennem nincs félelem. Tényleg nem tartok tőle! Mikor a csuklómat elengedte és csak nevetettem egy kicsit. Majd mikor a pincér felé fordult akkor komolyra fordítottam a szót.
- Honnan veszed, hogy nem kapott vasfüvet? Tudod azt is kiderítettem, hogy a város újra ellátja a lakókat verbénával.- mosolyogtam egy kicsit, de ez a ravasz és gonosz mosolyom volt. Lássa, hogy talán mégis van hasonlóság.
- Ősi kiadás, azt ajánlom ne fenyegess! Igaz, hogy még csak egy ember vagyok... hangsúly a még csak-on van! De van egypár trükk a tarsolyomban.- céloztam a fehér porra és a tőrre, bár nem voltak a tulajdonomban... ráakartam ijeszteni egy kicsit.

Katherine a legostobább játékszert találta magának. Azt hittem legalább van belőlem benne valami, de sajnálatosan tévedne kellett. A kislány azt hitte túl tud járni az eszemen, de tévednie kell. Engem nem lehet csak úgy egyszerűen átverni. Viszont a lánykának van, esze ezt be kell ismernem. Oldalra billentettem a fejem s édesen elmosolyodtam.
-Katherine nem tanított meg, hogy mikor kell, befonod a szád?! –Mindig csak kellő szöveget adtam ki magamból. Nem árultam el sosem magam, elővigyázatos voltam. Várjunk csak! egy pillanatra elgondolkoztam s nem figyeltem Emma szavaira. Ha jól vettem ki a szavaiból, s a vezetéknevéből, és ahogy ez a lány ennyire visszabeszél Katherine-nek s ezt ő hagyja, talán közük lehet egymáshoz. Talán, de csak talán Kateina leánya Emma. hm.. Micsoda fordulat lenne. Azt hiszem, ez ügyben kénytelen leszek Katherine-el összefutni majd egyszer. Tudnom kell, mert ezt felhasználhatom a saját érdekeim végett.
-Ez igaz Emma, de nem miattad jöttem ide, jobb dolgom is van, mint vesztegetni az időmet. Feleslegesen fecsegsz jobbra, balra édeském. –Megfogtam a nyakát és a falnak löktem erősen, hangos köhögésben tört ki Emma. A kiszolgáló felém jött, s már szinte nekem támadt. Egyik kezemmel a lány torkát feszítettem továbbra is, a másikkal meg a férfi szemébe néztem.
-Te elfelejtesz itt mindent, amit itt történt. Visszamész felszolgálni, vagy a következő, akinek kitöröm, a nyakát az te leszel a csini lány után. –Hevesen szólaltam meg, majd a kis Emma felé fordultam.
-Hol tartottam?! Ahh, igen hogy mi dolgod van neked a hasonmásommal? A te helyedben elsőre igazat mondanék!

Éreztem, hogy valami nincs rendben. Olyan furcsán viselkedik és mikor megmondtam mit nyomoztam ki, akkor szinte meg sem lepődött. Mi a fene?
- Mivel te nem vagy elég bőbeszédű... én meg kíváncsi. Könnyű egyenlet nem igaz?- teszem fel a költői kérdést, majd mélyen a szemébe nézek. Nem értem mi is ez a helyzet ami kialakult kettőnk között. Olyan furcsa, mint még soha és a logikája is sokkal követhetetlenebb.
Majd mikor felállt én már éreztem, hogy nincs valami rendben. A gyorsaságából lekövetkezettem és az erejéből, hogy ő nem Kath, ő valaki más.
- Nem félek tőled! És amúgy is ha megölsz sosem tudod, majd meg, hogy miért jöttem ide.- tettem érdekesebbé a beszélgetést, na meg azért igazat is mondtam, hisz semmi értelem nincsen a véréből egy tagot megölni, főleg úgy, hogy én nem is vagyok hasonmás. Jó, hogy még egy kicsit őszinte legyek, megrémisztett, de ezt a félelmet amennyire csak tudta palástoltam.

Nem szokásom másoknak magyarázkodni, sosem tettem ilyet s egy ember kedvéért nem is fogom megtenni. Nocsak, talán a kis Katherine meglepetést okozott nekem, de talán rossz irányba. Meg sem kellett volna lepődnöm, hogy az ostoba Petrova leszármazottamra egy ember így ráförmedhet. Elnevettem magam, olyan Tatiasan. Persze ezt ő nem tudja, ahogy Katherine sem. Ők nem ismernek egyedül, aki itt van s ismer az Klaus. De még ő sem ismer teljesen.
-Úgy látom szorgoskodtál egy csöppnyit. Viszont ez mit sem segít már rajtad Emmácska. –Hm… szinte csak meglepetés ér engem. Talán a kis ember jövevény Katherine leánya. Nocsak.. nocsak, ravaszul elmosolyodtam. Megtudtam, amit akartam, a játék így már nem is érdekes számomra.
-Ne vonj kérdőre Emma, ez nem a te dolgod. Soha nem mondtam, hogy az igazi nevem Pierce. Jól jegyezd meg, ha nem továbbra is jól akarsz, velem összedolgozni ne tegyél fel értelmetlen kérdéseket. Csak jó kislányként kérdés nélkül tedd mindig, amit mondok, s minden rendben lesz. –Nem tehettem róla, de a Petrova gyilkos vérem előjött. Nem szerettem, ha valaki kérdőre von. Villámgyorsan az ujjaim a csuklójára tekeredtek. A szemeim csillogtak, és mosolyogtak, majd édesdeden megszólaltam.
-Még egy ilyen s a kórházban kötsz ki. –Szólaltam meg, majd elhallgattam megint csak. Végig szorítottam a kis fruska kezét. Hoppá, Katherine okosodna, ha tudna. Van egy kis játékszerre, csak nem jól használja. Hihetetlenül, de egyszerűen ostoba. Könnyedén eldobtam Emma kezét majd felálltam. Emma füléhez hajoltam, aztán megszólaltam.
-Adj át egy üzenetet Katherine Pierce-nek. –Oldalra bólintottam a fejem, s kecsesen felállítottam az édeskét.
-Tatiana Petrova visszatért, és most kezdődik el csak minden. –Mosolyodtam el angyalian.

- Katherine mi a fene van?- teszem fel a kérdést még mindig feldúltan. Mit képzel? Hogy csak idejön és dirigál nekem, mintha csak az anyám volna? Az anyám! Ekkor jut eszembe a múltkori beszélgetés Tylerrel és Carolinenal, mikor megemlítették mennyire is hasonlítunk... A fenében, mi van ha tényleg ő az anyám?!
- Ki a fene az a Tatia? És miért viseli a családi nevünket? Bizony Kath nyomoztam egy kicsit és kiderült, hogy a Pierce nevünk csak egy felvett név.... Az igazi nevünk Petrova!- csillant meg egy picit a szemem és a gonosz kis vigyoromat öltöttem fel.
Fogalmam sincs ki az a Tatia, de utána már nem fogok kémkedni, nekem a Gilbert lány is elég!
- Ez ügyben ne ígérek semmit, azt sem tudom ki az a lány, még nem is láttam! Viszont a Forbes lánnyal már összefutottam és a fiúkájával is. Többet egyenlőre nem tudok!- jelentem ki, majd a pincér fiúnak intek, hogy hozzon nekem egy kávét.

Játszadozni támadt kedvem. De itt nem is lesz ez akadály. Mivel két hasonmásom is itt volt a városban így nem volt nehéz a helyükbe lépnem, de nem akartam. Épp belekortyoltam az italomba, mikor megjelent előttem egy ember lányka. S szépen nekem esett. Nem szerettem ezt a viselkedést, ilyen hangnemet senkinek nem engedtem meg, pláne ha még csak nem is ismerem őt. Nem tűntem ostobának, mikor nem tudtam miről beszél, mert már felfogtam, hogy Katherine manipulálja a kislányt. Elmosolyodtam ravaszul, s megszólaltam.
-Édesem elfelejtetted kivel beszélsz. S ha én éjjel azt mondom, ugrasz, nekem akkor ugrasz is. –Nevettem el magam. Katherine úgy tűnik nem elég ravasz, bár ez érthető volt. Nem olyan, mint én, s bármit tesz nem is lesz olyan. Azt hiszem ideje játszanom Kath kis játékszerével.
-Igazából.. várjunk csak; semmi közöd hozzá. Hol is tartottam? Jah igen, meg kell nekem tudnod valamit. Egy új lány érkezett a városba. Tatia Petrova a neve. Kíváncsivá tett a nő, tudni akarok róla mindent. Kezdtem jól érezni magam a drágával.
-Megértetted? –Fejeztem be a beszédemet.

Úgy volt, hogy egy sulis barátommal találkozok itt a kávézóba, de valami okból nem jöttel, vagy csak elment. Kicsit mérges is voltam Torryra, de tudtam, hogy úgyis elmondja, majd, hogy miért nem jött el. Ott ültem az egyik kis asztalnál és az ujjaimmal az asztalon doboltam. Kedves tevékenység volt számomra, ami egyben el is oszlatta az idegességet. Az idegességet, hogy vajon ma mit kell átélnem otthon. Nem akarom Katherine képét nézni, látni ahogy anyámmal beszél...
-Emlegetett szamár!- sziszeg az orrom alatt, majd mérgesen felpattanok, amikor meglátom Katherinet az egyik asztalhoz leülni.
.- Mond csak itt sincs nyugtom! Mi a fene bajod van? Én mindent terv szerint csináltam a suliban, csak mostanra kérek egy kis pihenőt, de nem! Még most sem kaphatok!- tört ki belőlem mindez, majd leültem mellé.
- Miért jöttél?- teszem fel a kérdést kicsit lecsillapodva.

Emma Pierce

Sosem hittem volna, hogy 200 év után visszatérek oda ahol elindultam. Viszont most itt vagyok, s nem futamodok meg semmitől sem. Amúgy sem az a fajta vámpír vagyok. A mai napon megmutatom, hogy Tatiana Petrova él s visszatért. Sokak összetévesztenek a két hasonmásommal, de azt sértésnek is venném. Legtöbben nem is tudnak rólam. Ideje, hogy felnyissam mindenki szemét, hogy élek s visszatértem. S jobb, ha most megtudják, rosszabb vagyok, mint Katherine. Most adok lehetőséget mindenkinek, hogy kitalálják, ki vagyok. De a világon csak két embert nem verhetek át a külsőmmel. Ők pedig Klaus és Elijah. De egyelőre előttük nem fedem fel kilétem, jöttem okát meg pláne nem. A mai napom átlagosan indult, ennek ellenére ezt nem bírom elviselni. Kedvem támadt szórakozni kicsit. De előtte kell nekem egy kis kávé. Első gondoltam az volt, hogy elvitelre elviszem a kávém, de utána meggondoltam magamat. Beültem a kávézó közepére, s kikértem a kávémat.