Nagy tér

To Tyler

A nyári szelők csak úgy futottak át rajtunk, ahogy ott egymáshoz meredtünk egymás szemébe nézve. Tyler tíz lépésre állt tőlem, tehát tízszer fogom eltörni a csontjait és aztán tépem ki a szívét ami Caroline-ért dobog. Caroline megfog gyűlölni egy életre ami nekem azt jelenti az örökkévalóságig fog tartani.
-Milyen esküvőn, Tyler?Kacagok fel mert ez a bolond azt gondolja, hogy hagyni fogom, hogy élje az életét tovább és boldog Caroline-nal. A kacagásom nem sokáig tartott mert eszembe jutott, hogy Caroline-ról van szó amire még jobban feldühödtem. Ezért gondoltam visszavágok amiért ilyet tervez és így akar dühíteni engem
-Áh értem. Biztos jó lesz és megint jót fogok beszélni édesanyáddal. Pont mint a múltkori rendezvényen. Mosolyogtam oda neki és céloztam az elhunyt édesanyára aki az utolsó szavaiban is pici fiát emlegette. A barátok dologra nem tudtam mit felelni csak idegesen meredtem előttem és tűrtem némán a dolgot eddig a percig. Gyors léptekkel elkezdtem felé menni majd megálltam előtte és már csak két lépés választott el tőle, hogy kitépjem a szívét. A barátok mondatára
-Megérte visszajönnöd? Megérte, hogy meghalj? Neki támadtam Tylernek és a fának csaptam majd a kezemet a torkára tettem és nyomtam erősen a fejét a fának.
-Milyen érdekes. Gondolkodtam el. -Édesanyád az utolsó szavaiban ezt mondta "Klaus, kérem ne bántsa Tyler-t. Csak ő van nekem. Gondoltam kíváncsi vagy rá hisz nem te voltál ott vele. Feleltem neki oda miközben az egyik ágat nézegettem majd pillantottam rá vissza Tyler-re és ördögien mosolyogtam rá.

Kíváncsi leszek, mit fog majd szólni Caroline, ha megkérem a kezét, biztos, hogy sokkolni fogja, de szerintem igent fog mondani. Már előre félek mi lesz, ha ő fogja rendezni a saját esküvőjét, akkor az egész város az esküvőn lesz és sajnos Klaus is. Leülök egy padra, majd a semmibe bámulok, hirtelen egy hang zökkent ki, de még milyen hang? Egy ismerős és egy utálatos személy hangja, szerintetek ki az? Hát persze, hogy Klaus, az emlegetett szamár.
- Hát jöttem sétálni és az esküvőn gondolkozok. Pofátlanul elmosolyodom, és ez a mosoly olyan, hogy Caroline csak az enyém és senki másé.
- Neked nem a barátaiddal kéne lenned? Ja elfejetettem neked nincsen. Még nagyobb mosoly kúszik az arcomra, és lassan, lassan vigyorrá alakul át.

To Tyler



A régi festményeimet néztem és mi tagadás jók lettek de a következő remekművemhez semmi ihlettem nincs. A mostani képemen még mindig szárad a festék, teljes káosz van itt hegyén hátán a képeim vagy beadom őket valahova, vagy csinálok itt egy szobát ahova a képeimet akasztom. Festeni akartam de nem tudom mit eszembe jutott, hogy ma teljesen tiszta az ég látszódnak a csillagok és a telihold. Teliholdra térve nem lennék most a vérfarkasok helyébe, legtöbben leláncolva vannak és úgy szenvednek a többiről nincs is miért szót ejteni. A legtöbbnek mellettem volna a helyük de nem akarnak hát akkor majd erősebben és nyomatékosan fogom rájuk erőszakolni a hibrid létet. Kabátomat levettem az akasztóról és elindultam a főtér felé, onnan a legjobb kilátás ilyenkor belehet látni az egész eget. Lassan nem nagy léptekkel elindultam a tér felé a járdán apró léptekkel mentem és néztem a körülettem lévő tájat, ahogy elhagytam őket. Eszembe jutott milyen magányos ilyenkor a tér még a vadóc szerelmesek is behúzódtak a saját kis lakásukba és most szerelmes filmet néznek vagy szeretkeznek mindegy a lényeg, hogy nem magányosak. Amint látom nem én leszek az egyedüli aki az eget fogja bámulni, beljebb lépve a tér közepe felé látom, ahogy egy férfi alakja kezd körvonalazódnak, a szívem valaminél fogva gyorsabban kezd verni mint ha valami harcra kezdenék felkészülni és tombol bennem az adrenalin. Amint közelebb értem Tylert látom meg és döbbenten néztem, ahogy ott áll és bámul előre a semmibe.-Lám Lám Tyler! Hogy hogy itt talállak? Te nem egy másik földrészen kéne legyél? Szólítom meg Tyler-t és merő ingerültséggel, ahogy ott áll előttem és rám pillant. Egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy összefutunk pont most ezen a napon és beszélhetek itt az ő nevében is.

[dohtml]

where's your real friends now?

Otthon ülök az Xbox előtt, Tekken legújabb részével játszok. Vagy is csak készülök játszani. Ha most is megzavar valaki, én megbolondulok. Felállok, a konyhába sétálok, kinyitom a hűtőt, kiveszem belőle a két és fél literes Pepsi Colat, leteszem az asztalra , majd a felső szekrényből kiveszek egy poharat. Töltök magamnak Colat, majd visszateszem a hűtőbe. Visszasétálok az a nappaliba leteszem a poharat, majd beteszem a Tekkent CD-t az Xboxba. Nem tudom, hogy kivel legyek. A vörös hajú kung fu-s csávóval vagy a fekete hajú izmos, boxoló manussal? A vörös hajúra esett a választásom, elindítottam. Egyből egy fejberúgással nyitottam, majd a bordájába ütöttem. Ő erre megfogta a nyakam és a földre dobott. Felpattantam, térden rúgtam, majd ollóba fejbe.
-K.O, ez az nyertem! Erre megcsörren a mobilom, SMS-t kaptam. Az állt benne, hogy menjek a nagy térre. Egy húzással legördítettem a torkomon a Colat, majd felpattantam, az ajtóhoz sétálok leakasztom a fogasról a fekete bőrkabátomat, majd kilépek az ajtón. Mélyen beszívom a friss levegőt. Este van, senki nem lát. Vámpír gyorsaságomnak köszönhetően egy másodperc alatt a nagy térre érek.

TAGGED: Klaus Mikaelson WORDS: Kevéske

[/dohtml].