Katherine Pierce.

Katherine Pierce

~ Ha már a pokolba kell jutnom, akkor csináljam rendesen! ~

Rám jellemző

Nem mondom azt, hogy egy iszonyatos kedves ember vagyok és önzetlen vagyok, mert nem fogok MOST hazudni. Senkivel sem szoktam kedves lenni és nem szoktam önzetlen lenni. ha valami szívességet csinálok azt vissza is kérem.
Imádom a kihívó ruhákat. Általában szexi, dögös ruhákat hordok és imádom sminkelni magamat. Általában a lábamon egy magassarkút pillanthatsz meg. Csoki barna hajam van amit általában kiengedve, hullámosan hordom. Persze ha a hasonmás előnyeit akarom kihasználni akkor ki vasalom a hajam és egy vissza fogott öltözéket választok. A nyakamban lóg egy gyönyörű szép lapis lazulis medál ami a napfénytől véd meg.

Story of my life

Nem fogok most papolgatni az eddigi életemről, inkább a mostaniról fogok, mert minden van benne, izgalom, szerelem, extázis és még napestig sorolhatnám. Igaz, nem fogok vissza nyúlni TELJESEN a föld születéséig csak a Charlotte, illetve a Tatia időszakig. Charlotte-nek született egy lánya, Tatia, neki én és valahogy a képbe jött az "édes kis cuki" hasonmásom, Elena Gilbert, illetve Emma Pierce is. Oh, Emma. Mint mondtam, nem vagyok önzetlen se kedves és lehet mondani: Emmát kihasználom, de mit tegyek. Olyan fiatal még és hagyja is, túl erős a vágy, hogy ne használjam ki e remek alkalmat.
Szerencsére a Salvatorek és a Gilberték semmit sem tudnak Emmáról épp ezért tud szerencsétlen kis lány be olvadni annyira hozzájuk. Szépen megbabonáztam Emmát, hogy kutasson Elenáék után. Mindennap - általában - hoz nekem szépen új híreket. Néha úgy érzem, hogy öngyilkos leszek Elena folytonos hisztiei miatt és épp ezért kerülhettem ma is a Főtérre. Körülnéztem és örömömre szolgált, hogy alig vannak páran kint úgy hogy pár eltűnés, vérivás fel sem fog tűnni. ismét körülnézek és a szemeim egy gyönyörű, dögös fiatal fiút bámulnak. Ő is észre vett engem. Elindultam felé, szép kecses mozgásommal és ő is felém. Nem köszöntem, nem mondtam neki semmit csak megragadtam a karját és szép lassan el sétáltam vele az erdőbe. Megcsókoltam jó párszor aztán egyszer csak ki villantottam a szemfogaimat, de nem haraptam meg. MÉG nem. Látni akartam a pánik rohamát, látni akartam ahogy el menekül. Érezni akartam a félelmét, ahogy a szíve gyorsabban el kezd verni és látni akartam kihunyni a fényt a gyönyörű tenger kék szemeiben! Mikor el próbált menekülni én vámpír sebességgel le csaptam rá és szárazra csapoltam.
- Hmm... imádom ezt csinálni.- feleltem halkan, és inkább magamnak. Mikor el indultam haza felé meghallottam valami neszt a hátam mögött és érthető módon egyből meg is fordultam. Egyből meg állt bennem a levegő. Egy vadász volt. Egy vámpír vadász aki engem készült megölni. Fegyver volt nála, gondolom fa golyókkal. Egyszer csak megcsörrent a mobilja és kinyomta. Újból megcsörrent, de most fel vette. Egy másodpercem volt mindenre. Egy másodpercem volt arra, hogy el meneküljek. Gyorsan ki törtem a vadász nyakát és haza rohantam. Magam mögött be csaptam az ajtót és be sétáltam a nappaliba. El vettem a bárpúltról egy adag whiskey-et majd öntöttem egy adagot egy pohárba. Kortyolgattam belőle aztán le ültem a kanapéra. El kezdtem gondolkozni, mióta félek én a vadászoktól?
Gyorsan le raktam a poharamat és el indultam az erdőbe. Megöltem ott pár embert - szárazra csapolással - és mikor egy fiatal lány nyakát kezdtem el szívni akkor hirtelen arra lépkedett egy ismerős "ember"
- Ez lehetetlen!- feleltem szinte némán. Nem lehet igaz, hogy ő itt van.

Tervek, célok, álmok

EGY KICSIKÉT FEL FOGOM FORGATNI A POROS KIS ÉLETETEKET! Alias Meglepetésre Készülök!